Az űr nem egyszerűen „keményebb ipari környezet”, hanem egy olyan rendszer-szintű gondolkodásmódot igénylő mérnöki világ, ahol a követelmény-konszolidáció már a projekt első fázisában meghatározza a teljes életciklust – különös tekintettel a New Space környezetben alkalmazott ECSS tailoring gyakorlatára. Bemutatjuk, hogyan épül fel egy verifikációs és validációs stratégia RAIT (Radiation, Assembly, Integration, Test) szemléletben, hogyan azonosítjuk a valódi design drivereket (sugárzás, hő, megbízhatóság, élettartam, teljesítmény, adatsebesség, tömeg), és miként működik a követelménykezelési folyamat az NCR-ekkel integrált, nyomon követhető mérnöki struktúrában. Kitérünk a kockázatmenedzsment és a modellfilozófia szerepére (EM, EQM, PFM logika), a gyártás-tervezés és beszerzés optimalizálására – különös tekintettel a hosszú átfutási idejű, space-grade alkatrészekre –, valamint a környezeti és flight acceptance tesztek rendszerére. Az előadás rendszerszinten tárgyalja a projekt- és missziócélok különbségeit (technológiafejlesztés, kvalifikáció, IOD, program-misszió), és egy konkrét projektpéldán keresztül mutatja be, hogyan válik egy nagysebességű, nagy megbízhatóságú elektronikai fejlesztésből kvalifikált űreszköz. A cél nem csupán a technológiai különbségek bemutatása, hanem annak érzékeltetése, hogy az űripari elektronika fejlesztése elsősorban strukturált gondolkodás, fegyelem és rendszerszintű mérnöki kultúra kérdése.